Sajtó

Csak nem képzeled, hogy rögtön az első mondatban elárulom. Akkor hol marad az erőfeszítés? Hát nem az az értelme az egésznek? Elmélyülni valamiben, feltenni rá az életed, csinálni százszor és ezerszer, egy olyan célért, ami időközben jelentőségét vesztette? Aki kérdez: Szundi. Aki válaszol: Sziszifosz. Aztán cserélnek.

Hű volt a nevéhez a budapesti Tünet Együttes a fesztiválon a Kosztolányi Dezső Színházban előadott Karc című előadásában, ugyanis társadalmunk, világunk 30tünetegyüttesét vonultatták fel, kísérve sok-sok humorral, mozgással, zenével.

A Tünet Együttes tizenegy Beckett-játékból készült előadásának címét látván kaján mosollyal állapítottam meg, hogy az alkotók alighanem indulni szándékoznak a nézőt leginkább elrettentő előadáscímek versenyében.

„Ha igazán a mélyére nézel egy katasztrófának, a legkisebb ékesszólás is elviselhetetlenné válik" - mondta Beckett 1962-ben a Darmouth College egyik professzorának, Lawrence Harveynak. Beckett rövid színműveinek szereplői mégis a nyelvi minimalizmus legköltőibb fokán egzisztálnak - őket vitte színre a Tünet Együttes legújabb előadásában.

Csak a ráhangolódás nehéz, aztán máris otthonosan csücsülünk a becketti nyomorúságban. 150 percnyi merengés a megalázottságról, magányról, halálról és kilátástalanságról - a vendégrendezőül hívott Simon Balázs és a Tünet Együttes heroikus vállakozásában.

Szabó Rékáék össznépi, köztéri szemétterápiájának konklúziója: szemetet gyártunk, hordunk, eszünk-iszunk, a szemetet éltetjük és belőle élünk, miért akarnánk hát megválni tőle?