Sajtó

...Az előadás tulajdonképpen arról a folyamatról szól, amely alatt ők tizenketten együtt dolgoztak Szabó Rékával, hogy elmondják, hogyan adták fel a munkájukat. A hivatásukat. Az előadás így meg is jelenít történeteket, kommentálja őket, illetve beavatja a nézőt a közös munka részleteibe – ez felmutatja, majd közös élménnyé szintetizálja a személyes tapasztalatokat. A játszók érzéseinek kimutatása helyett az igazságuk artikulálása válik meghatározóvá, amely aztán a nézőben vált ki erős érzéseket...

Pályaelhagyó pedagógusból bőven volt a Jurányiban bemutatott Kár című közösségi színházi előadásban is, mely tizenkét, hivatását elvesztett emberrel készült. A rendező, Szabó Réka maga is érintett: társulata, a független színházi szcéna progresszív, üde színfoltja, a jelentős előadásokat létrehozó Tünet Együttes tavaly „hibernálta” magát. „A mindent leuraló kultúrharc, covid, háború sújtotta elmúlt 3-4 év egy elnyújtott búcsú volt” – írta Szabó Réka búcsúlevelében.

Szabó Réka, a Tünetből a független színházi szcénát egyre jobban sújtó körülmények miatt Szünet Együttessé változó társulat vezetője és Kánya Kinga szociológus beszélgetésével indul az esemény. Szabó rendezőként, Kánya konzulensként készíti elő a közönséget a közösségi színházi előadásra.

A Kárban szereplő embereket is megütötték, de az előadás alapján nekik még fáj. Nincs ebben semmi meglepő, és nem is a csillogást gyászolják, hanem – többnyire – az életük értelmét adó gondoskodást. Szabó Réka jó döntést hozott, amikor saját gyásza helyett másokéra irányította a figyelmét. A probléma átkeretezése helyett ő ellentétes útra, a dühre fókuszál, mint aki maga se nyugodott bele a helyzetébe. Az előadás legerősebb vonása az a játék, ahogyan belátást enged a próbafolyamatba, és az ott megtörtént felismerésekből farigcsál jeleneteket.

A céltalan bolyongás során a szereplők improvizálnak, és mozdulatok, hangok segítségével mutatják be magukat vagy éppen vonják be a játékba a közönséget. A karakterek emberi és állati minőségei folyamatosan változnak, hol az egyik, hol a másik tulajdonság dominál. A rendező egyik kiindulópontja az állati viselkedés és a természet erejének megfigyelése volt, amelyet testközelből is megtapasztalhatott, hiszen a bánki terepszemle során szarvassal, őzzel és egy sassal is találkozott.

A többtucatnyi érdeklődő aztán csoportonként, hatalmas kört formálva elfoglalta a helyét a fennsík száraz fövenyén, az alkonyodó égbolt alatt. Mintha csak a Midsommar című filmbe csöppentünk volna, a lemenő nap sugarai kellemesen melengették az arcokat, a madárcsicsergés és a langymeleg szellő elegye földöntúli élményt nyújtott. Az ember úgy érezte, egy másik dimenzióban – egy letisztult, csöndes, a külvilág zajától mentes világban – jár, ahol csak önmaga és a környezet harmóniája számít.