Sajtó

Szabó Réka az ELTE matematika és informatika szakán diplomázott, majd miközben a Műszaki Egyetemen tanított, táncosként több magyar és külföldi koreográfussal dolgozott, majd megalapította a Tünet Együttest, amit azóta is vezet. Első dokumentumfilmje, A létezés eufóriája idén a elnyerte a Locarnói Filmfesztivál Kritikusok Hete programjának nagydíját. A film a társulat Sóvirág című előadás próbafolyamatát követi végig, amiben egy holokauszt-túlélő nő életének mozzanatait mutatják be táncszínházi eszközökkel.

Hiába a legalaposabb kutatómunka és megannyi beszélgetés, interjú során az izgulás örök társam marad, mert soha nem tudhatom pontosan, ki az ember, akivel találkozom, ahogy azt sem, hogy a szűkre szabott hatvan perc elegendő lesz-e ahhoz, hogy később majd olyan mondatok szülessenek, amik pontosan és méltón visszaadják mindazt, ami ő. Kétségeimet ezúttal egy felkavaró filmélmény fokozza, aminek képkockái, mondatai napok óta nem eresztenek. Szabó Rékával, A létezés eufóriájának rendezőjével beszélgetek. Szabó Rékával Czvitkovits Judit beszélgetett.

Hanem egy magyar dokumentumfilm. A létezés eufóriája werkfilm, életrajzi mozi, s úgy eleve, az egyik legszebb mozgókép, ami idén a mozikba került. Igen, táncolnak benne. Kritika.

Fahidi Éva túlélte a holokausztot, 90 évesen pedig eltáncolta a traumáit. Most egy film is készült a történetéről. Vele és Szabó Réka rendezővel készült ez az interjú.

Rendszeresen felmerül Fahidi Éva mellett a kérdés, hogyan is élem én az életemet – mondja a vele és róla készült dokumentumfilm, illetve táncelőadás rendezője, Szabó Réka, a Tünet Együttes alapítója. Azon túl, hogy a film elsősorban Fahidi Éváról szól, a lehető legkomplexebb módon, az élet elfelejtett értékéről is számot ad. Arról, milyen jó dolog élni. Arról, hogy itt vagyunk, és kezdjünk ezzel az élettel valami jót. Mindez Éván keresztül sugárzik át a filmvásznon, s közben megmerítkezünk a huszadik századi történelem talán legborzalmasabb időszakában – mondta lapunknak Szabó Réka, A létezés eufóriája című dokumentumfilm rendezője.

„Velem egyetlen dolog történt életemben: visszajöttem Auschwitzból.” Fahidi Éva 18 éves és 7 hónapos volt, amikor bevagonírozták Debrecenben. Édesanyját és 11 éves kishúgát a megérkezés után rögtön a gázkamrákba terelték, ő hat hét után az allendorfi hadüzembe került kényszermunkára. Közel ötven rokona halt meg a halálgyárban, édesapja a tábori körülményektől vesztette életét. Egy nappal Auschwitz felszabadítása előtt, egy halálmenetből szökött meg: annyira elfáradt, hogy egy folyóátkelésnél leült a híd tövébe. Ottfelejtették.