Lassan járj, tovább élsz!
PROPAGANDA!
A Trafó feketére sötétült hatalmas játékterében szétszórt tárgyak látványa fogadja a nézőt, egy szék a fal mellett, egy zongora, mikrofonállványok, párnák és zeneeszközök, amelyek egymással semmiféle viszonyban nem állnak, így nem is mondanak semmit sem, de valahogy mégis keltenek valamiféle izgatott igényt a játszókra, hogy jöjjenek végre, akik majd rendet tesznek ezen a rendetlen színpadon. És a játszók hosszan kitartott szünetek után, egyenként meg is érkeznek, ketten futómozdulatba kezdenek, amelynek egy üteme hosszú percekig tart, egy harmadik játszó közben férfitagként mikrofont meredeztet elő nadrágjából, amelybe egy negyedik angolul reppeli bele a 18-as karikát, míg a mikrofont meresztő ugyanezt megteszi magyarul, közben orgazmust imitál. Néhány mikrofon helyet talál, de zömmel csak a játszók vonulnak fel idegtépő lassúsággal. Megtudhatjuk, hogy a Szabad beszéd meghalt, kimúlt, vége, megölte a Propaganda, ezt jelelendő egy moccanatlan női testet is látunk, és egyfajta politikai, kultúrpolitikai közbeszédet vélünk hallani. Világos, aktuális, és erősen közhelyszagú igazságot, miszerint veszélyben van a szólásszabadság.