Tünet Együttes

Bár a kulturális kormányzat pár nappal karácsony előtt bejelentette, hogy januárban a független tánc- és színházi szervezetek tavalyi (!) működési támogatásának eleddig zárolt egyharmadát (pontosan 36,4 százalékát) is kifizetik, tévedés azt hinni, hogy belátásról vagy szemléletváltásról lenne szó, esetleges szakmai szempontok húzódnának meg a döntés mögött. Dehogy. Ha nem vonulnak december közepén diákok és hallgatók tömegesen az utcára, ha nincs ágazati összefogás, szolidaritás és demonstráció (Humán Platform), vagy ha nem tűnik fel L. Simon ellenlábasaként Fekete György és a köztestületként alaptörvénybe betonozott MMA a láthatáron (előrevetítve, hogy szűk egy év leforgása alatt kezükre játsszák akár a teljes kulturfinanszírozást) – pénz sincs, az ziher. Most L. Simon jogos járandóságot, szakmai kuratóriumok által mérlegelt és megítélt támogatást vet oda alamizsnaként, és várja, hogy kezet csókoljanak neki. Közben helyezkedik, szövetségeseket keres, jóba akar lenni mindenkivel, akinek korábban alávágott és betett, mert érzi – és bizony jól érzi! –, hogy csillaga leáldozóban, hatalma oszlik mint a köd, és immár visszavonhatatlanul a Feketék ideje jön el.

Sajtó