Sajtó

Előrehaladva az időben mind kevesebbet értek meg a világból. Bemutatott a Bárka Színház egy Győzelem című színdarabot, de szerzőjogi okokból utolsó pillanatban átkeresztelte Victory-ra, nehogy sértse a Németh László felújítások szaporaságát. Most a Tünet Együttes társbérletben a Kamrával létrehozott egy albérleti előadást. Címe: Gyász. Jóllehet, szerzője Peer Krisztián és nem Németh László, itt nem támadt szerzőjogi kalamitás a címek összecsengéséből, pedig a Gyász van olyan egyedien csengő, leleményes cím, mint a Győzelem. És mégsem?

Ránk maradt teljes egészében egy színész” – közli Rezes Judit tárlatvezető, majd megérdeklődi csoportunktól, vállalkoznánk-e színházi csókra és/vagy pofonra a cingár, búsképű Hajduk Károly élő műtárggyal.

Az élet értelme című előadásban a Tünet Együttes munkáira jellemző kísérletező kedv játssza a főszerepet. Különleges struktúrája és technikai megoldásai modellezik azt a választási kényszert, amely egész életünket átszövi: a kezdet és a vég között kavargó történések káoszának a néző intenzív figyelme, valamely kiválasztott részletben való elmélyülése adhat értelmet.

Szász Dániel egyszerre érkezik a játéktérbe Hajduk Károllyal, és innentől kezdve játékuk különbözősége elszakíthatatlan párossá teszi őket.

Szabó Réka a Tünet Együttessel bevette magát a Kamrába, s amit ott talált – épületestül, színészestül, miliőstül –, többet hozott a konyhára, mint az általa apportált félcsapatnyi „tünetes”, Peer Krisztiánnak a közel húsz szerzőtől magánosított szövegmozaikjával együttvéve.

Szabó Réka vallomása az élet megtalált, majd elkótyavetyélt értelméről egyrészt feltárja az alkotó személyes indítékát, másrészt az előadás szerkezetét is előrevetíti.