Sajtó

A Szabó Réka vezette Tünet Együttes a mai magyar kortárs táncpaletta egyik meghatározó eleme. Az idei Alternatív Színházi Szemlére beválogatott előadásuk címében nem kevesebbet ígér, mint azt, hogy elárul valamit az élet értelméről, ráadásul mindössze hatvan percben. És tényleg ezt teszi.

A Tünet Együttes 2007-ben bemutatott, itthon és külföldön is közönség- és szakmai sikert aratott „zenés-táncos kihallgatása”, az Alibi 2010 novemberétől a Katona József Színház Kamrájába költözik.

Ki vele, mi az élet értelme? – kérdezi Bánki Gergely műsorvezetője, a válaszokra azonban kicsit várnia kell. Négy játszótársa szájában lassan, ám szinte egyszerre jelenik meg egy-egy tojás. Szóval a tojás. Ez azért elég meglepő, nem? Még inkább, ha összetörik őket.

Nincs olyan, hogy ülök otthon, és azon gondolkodom, ennek vagy annak a színházi felfogásnak van-e jövője. Én az igazságát keresem annak, amit csinálok… Az érvényességét, az őszinteségét és nyilván a megszólító erejét. Fontos, hogy ne ragadjunk bele egy fajta kifejezési módba, hanem folyamatosan menjünk az utunkon, kísérletezzünk, próbálgassuk, milyen megszólalási formák érvényesek a mai világban.

A színlapon gyászjelentés: szól elvesztettről és elveszítőről; komikus hirtelenségről, ágybavizelésről és nyomaink maradandóságáról, leolvashatóságáról. Az elmúlás után „szegényebb lett a szegény világ, és még csak észre sem veszi”. A Gyász című előadás az elmúlás kérdését a művészet halálának és a művészek gyászának szempontjából teszi fel. És humorosan megvillantja a művészet nélküli szegény világ képét.

Emlékmúzeumot alakítottak ki a Kamrából, persze csak addig látogatható, amíg az új tulajdonos nem dönti el, hogy sztriptízbár vagy luxusétterem legyen a helyén. Csak színház ne – dehát végül is miért lenne, nincs már rá szükség. Addig is járja végig a dohos öltözőfolyosót, nézzen kellékeket, díszleteket, színészeket, minden ilyesmi kacatokat, amelyek véletlenül itt maradtak, egy letűnt idő letűnt mementóiként. Két órát tölthetünk egy elképzelt jövő – vagy egy létező jelen? – fiktív múltutazásában, amikor már nincs se színház, se irodalom, se művészet. Aggodalomra azonban semmi ok, a művészet furcsa dolog: ahányszor megszűnik, pontosan annyiszor újjá is születik.