Sajtó

Megbízhatunk munkával egy fogyatékkal élő embert? Beszélgettünk már olyannal, aki súlyosabb fejlődési rendellenességgel született? Hogyan kezeljük a másságot, és vajon tudunk-e belőle előnyt kovácsolni? Ezekkel a kérdésekkel is szembesít a Talált Tér. A 2024-ben indult színházi és kortárstánc projekt úgynevezett inkluzív csoporttal dolgozik, ami annyit jelent, hogy nemcsak egészséges fejlődésű emberek vesznek részt benne, hanem olyanok is, akik valamilyen fejlődési rendellenességgel élnek, például Down-szindrómával születtek.

Miénk itt a tér. Szabó Réka és a Szünet Együttes táncelőadásán tényleg a MIÉNK volt. Enyém, tiéd, övé. Beszámoló a THEALTERről. Az, hogy a tér nem csak az alkotók, hanem a nézők jelenlétére is számít, már az első pillanattól kezdve több, mint gyanús volt. Először is a játéktér körül kihívóan üres párnák és székek terpeszkedtek, amik már önmagukban gyanút keltettek a kicsit gátlásos nézőben, aki szokásból és önvédelemből be is ült a hátsó sorokba. A gyanakvásnak Szabó Réka kedves, semmit sem erőltető szavai adtak bizonyságot: „Gyertek nyugodtan közelebb!”

Sokkal inkább a valóságból táplálkozott az a work-in-progress-bemutató, amelynek a Jurányi Inkubátorházban lehettünk szemtanúi. Szabó Réka koreográfus új projektjében fiatal táncosokat és fogyatékkal élők egy csoportját vonta be egy közös improvizációs gyakorlatba.

A szabadságot teremtő rendszer gondolata lett a szűrő, amelyen keresztül a Springback Assembly összes tevékenységét értelmeztem. A magyar koreográfus, Szabó Réka például legújabb előadásában egy vegyes képességű csoporttal dolgozott. A nyílt próba legfőbb tanulsága számomra az volt, hogy a jól begyakorolt improvizatív struktúrában az előadók biztonságos környezetben fejezhették ki önmagukat és szabadon élhették át egy másik emberrel való találkozás élményét. (...)

A világ egyes helyein egyre nehezebb művészként alkotni és a politikához hozzászólni (ez a kettő ismét erősebben kapcsolódik össze). Az egyik ilyen hely épp Magyarország, ami a Springback Assembly idei helyszíne volt. Mégis úgy esett, hogy Európa egyik leginkább jobboldali populista és nemzeti-konzervatív országában, Budapesten, egy csendes utca félreeső stúdiójában volt szerencsém bepillantani Szabó Réka koreográfus gyönyörű alkotó folyamatába.

...Az előadás tulajdonképpen arról a folyamatról szól, amely alatt ők tizenketten együtt dolgoztak Szabó Rékával, hogy elmondják, hogyan adták fel a munkájukat. A hivatásukat. Az előadás így meg is jelenít történeteket, kommentálja őket, illetve beavatja a nézőt a közös munka részleteibe – ez felmutatja, majd közös élménnyé szintetizálja a személyes tapasztalatokat. A játszók érzéseinek kimutatása helyett az igazságuk artikulálása válik meghatározóvá, amely aztán a nézőben vált ki erős érzéseket...