Sajtó

Nem csupán nézzük, de lélekben velük együtt támogathatjuk az önmagukat mindenféle esztétikumon túl (vagy innen) megmutatókat. Okosság helyett nyugodtan használhatnánk az ihletettség kifejezést is: Szabó Réka ezekkel az ötletekkel éri el, hogy közünk lesz a látottakhoz.

A kamera horrorfilmes zenére imbolyog a Trafó alagsora felé a Tünet Együttes A tünetegyüttes című filmre adaptált előadásában. Lent valami igazán szörnyű dolog várja: a független színház elmúlt harminc éve.

Kitika A tünetegyüttes filmváltozatáról. A film azonban olyasmit is tud, amit a színház nem: egészen közelivé válni. (...) Hozzám beszélnek, és csak nekem.

...robotbaba-szerűen mozognak és beszélnek, egyformásításként, lemeztelenedésként, elszemélytelenedésként – disztópikusan hat...

"Az éjféltől kezdődő TIFF-vetítések könnyedén mondhatók le fáradtságra, hűvös időre és szúnyogcsípésekre hivatkozva. Amikor pedig az ember mégis ráveszi magát és beül a vászon elé ilyen késői órában, akaratlanul is vannak benne elvárások. Onnan tudod, hogy mégiscsak jól döntöttél az éjszakai mozizással, ha a film első perceiben megfeledkezve ezekről, átadod magad az egy-egy mondat okozta hidegrázásnak, a nevetésnek, az elérzékenyülésnek és semmiképp nem jut eszedbe többé az idő. Néhány gondolat és sok érzés Szabó Réka A létezés eufóriája című dokumentumfilmjéről, amelyet a 19. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon vetítettek a Magyar Napok első estéjén."

A Trolletetés direkt trash. Nemcsak tematikailag, hanem esztétikailag is. Néhol megbicsaklik a lendülete, illetve nem tudja elkerülni az önismétlés veszélyét, de aztán egy hirtelen ritmusváltással újra belendül.