Sajtó

A MaloM színház hagyományaihoz ragaszkodva ezúttal sem hagyta, hogy a mozgás színház rajongóinak mindössze egyetlen darabbal járjon a kedvében. Ez nagyon fontos gesztus, ugyanis ez a műfaj valóban csak a közönség egy kis részét érinti meg… pedig sokkal többre érdemes. Ezt biztosan állíthatom, több tucat táncszínházi fotózással a hátam mögött. November végén egy ugyancsak visszajáró vendég a Tünet Együttes érkezett egy meglehetősen fajsúlyos darabbal. Pontosabban Szabó Réka egyszemélyes színházával, az Ez mind én leszek egykor című előadásával.

Éva 91 éves, s egész életében rajongott a táncért és a zenéért, de 90 éves koráig soha nem lépett színpadra. Emese a 30-as éveinek elején jár, és kisgyerekkora óta táncol, talán nem is tudna mást csinálni.

Különleges egymásra találásnak lehetünk tanúi a Sóvirág című darabban: Fahidi Éva 91 éves Auschwitz–Birkenau-túlélő és a nála mintegy 60 évvel fiatalabb táncosnő, Cuhorka Emese személyében. Őszinte, mókás és szívszaggató történetek hangzanak el a gyermekkorról, az első szerelemről és az élet nagy dolgairól. Fahidi Évával a november 25-ei előadás után készítettünk interjút.

Vagyok, voltam, leszek, de milyen? Eddig semmi különös. Ismerős kérdések és ismerős cselekedetek, de ahogyan Szabó Rékától kapjuk, maga az (önmagunkra való) rácsodálkozás.

Három előadást terveztek, de a harmincadiknál tartanak. Egy éve sikerrel fut a Vígszínházban a Tünet Együttes Sóvirág című darabja Szabó Réka rendezésében, mely nemrég a színikritikusok különdíját nyerte el. A vallomásos-táncos duett a 91 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő, Fahidi Éva és a fiatal táncosnő, Cuhorka Emese 100 perces együttlétezése a színpadon. Egymásnak felelgető élettörténetük segít megérteni a nagyszülőket és az unokáikat, magunkat, egymást.

Szóval és tettel is. Avagy mirõl beszélünk, amikor arról beszélünk, ami a négy fal között történik? És mi történik valójában