Sajtó

Fahidi Éva 59 év után tudott visszamenni a koncentrációs táborba, s a látogatást követően könyvben foglalta össze a történetét. Ma pedig leginkább azzal foglalkozik, hogy kijelölje az utódját, aki elkötelezetten viszi tovább mindazt, amiért Éva az elmúlt 72 évben dolgozott.

Egy 90 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő és egy fiatal táncosnő duettje - különleges este, lesz, annyi biztos.

Két önálló, mégis egymással tükörviszonyban álló táncmonológból áll a Tünet Együttes Loop – merülés két levegővel című darabja. Szász Dániel az elnyomott ösztönvilágba, Furulyás Dóra az elnyomó, a személyiség részévé vált normák közé utazik. Hiába, hogy különálló szólókról van szó, a két belső territórium nem választható el egymástól és a két előadás is együtt működik igazán.

Mire kibontjuk az alkotók által kínált, egyszerűnek tűnő, de annál bonyolultabb tartalmakat, és meg tudjuk állapítani, hogy a velünk szemben ülő most mosolyog ránk, vagy csak a nirvánába néz a fejünk fölött, addigra megszeretjük a szituációt – és haza sem akarunk menni, ha bekapcsolva hagynak nekünk valami zenét.

A harmincas nő megpróbál rendet csinálni harminc év alatt felhalmozott érzelmi limlomai között. Számba veszi rossz beidegződéseit, ismétlődő hibáit, felesleges, de feltartóztathatatlan félelmeit. Az erőtől duzzadó negyvenes férfi hirtelen elkezdi érezni teste korlátait, és ennek nyomán ösztönvilága vad csapongásba kezd. Végtelen lehetőségeket rejtő egyéniségünk idegesítő gátjai.

…zseniális! – hagyta el az elmémet, miután egyáltalán képes voltam bármit is gondolni. Ez percekkel azután történt, hogy Furulyás Dóra többszörös visszataps után eltűnt a színpadot elkerítő függöny mögött. Velem szemben a szólójának egyetlen kelléke tükrözte vissza az előadást megvilágító reflektort. Mintha még az irányított fény sem tért volna magához, úgy léteztünk a térben, egyedül hagyva saját magunkkal. Hullámtermészetű barátom azóta talán tovább áramlott – nálam napok teltek, az árnyékom pedig a színházteremben várja, hogy visszamenjek érte.