Sajtó

A Tünet Együttes tizenegy Beckett-játékból készült előadásának címét látván kaján mosollyal állapítottam meg, hogy az alkotók alighanem indulni szándékoznak a nézőt leginkább elrettentő előadáscímek versenyében.

„Ha igazán a mélyére nézel egy katasztrófának, a legkisebb ékesszólás is elviselhetetlenné válik" - mondta Beckett 1962-ben a Darmouth College egyik professzorának, Lawrence Harveynak. Beckett rövid színműveinek szereplői mégis a nyelvi minimalizmus legköltőibb fokán egzisztálnak - őket vitte színre a Tünet Együttes legújabb előadásában.

Csak a ráhangolódás nehéz, aztán máris otthonosan csücsülünk a becketti nyomorúságban. 150 percnyi merengés a megalázottságról, magányról, halálról és kilátástalanságról - a vendégrendezőül hívott Simon Balázs és a Tünet Együttes heroikus vállakozásában.

Szabó Rékáék össznépi, köztéri szemétterápiájának konklúziója: szemetet gyártunk, hordunk, eszünk-iszunk, a szemetet éltetjük és belőle élünk, miért akarnánk hát megválni tőle?

Rockzenére (Barna Balázs-mix) bomlik a melléktermék, szinkrontáncot jár a selejt, élőlények nyújtóznak a tengernyi szemét alól.

Alibi: táncos-zenés kihallgatás másfél órában. Andi, Anna, Márta, Dani, Laci és Pista egymást hallgatják ki egymásnak szegezett, súlyosan zuhogó kérdésekkel, parancsokkal.