A két darabból álló, egyszerre drámai, humoros és személyes előadás nagyszínpadi verziójában az est második részét az alkotók a mozdulatokra reagáló, real-time videotechnikával gondolták újra.

Az est első darabja, az Ez mind én leszek egykor. Szabó Réka szólójában egyszerre van jelen a kislány, a középkorú nő és az öregasszony. Az előadó arra keresi a választ, hogy ki tudsz-e jutni a toronyból, amelybe 44 éves korodra zártad magad?

„(…) a Tünet Együttes a legszerethetőbb honi tánctársulat.” (Horeczky Krisztina, Népszabadság)

„Rendkívüli.” (Luke Jennings, The Guardian)

A Nem emlékszem, hogy így neveltek volna szubjektív leltár, amelyben a társulat tagjai 7 évenkénti, valós és fiktív emlékeiket gyűjtötték össze egészen az elképzelt 77 éves korig. Az előadás a holland Space Theatre alapítója, Ardai Petra workshopja alapján készült.

„Semmi megjátszás, semmi disszonancia, semmi fals hang. Jó hallgatni és jó nézni, ahogy a tünetesek tudnak és mernek önmaguk lenni.” (Králl Csaba, Élet és Irodalom)