Sajtó

Mindenekelőtt szeretném leszögezni: két dologhoz egyáltalán nem értek. A matematikához és a tánchoz. Mégis amiről szólnék: az a matematika és a tánc. Paradoxon? Nem igazán. Sokkal inkább: Véletlen.

Szavazz, dönts, nyilatkozz – ezt a kellemes kötelességet rója a nézőre a Tünet Együttes előadása. Minden pillanatban választhatunk: almához vagy körtéhez menjünk, azaz táncot szeretnénk nézni, vagy inkább második világháborús híreket hallgatnánk. Nincs apelláta, a többség dönt, és kész. És a nézők élnek is a lehetőséggel: eszeveszetten kapcsolgatják a székükön talált kis kütyüket – a legbuzgóbb másfél óra alatt 415-ször váltott –, és amelyik opciót a szavazók többsége megjelöli, azt kapja az egész publikum. Tartózkodás nincs. Két előadás fut tehát párhuzamosan, amelyek sosem láthatók egyszerre – az egyik mindig sötétben marad. Így hát sose tudjuk, miről maradunk le, és azt sem, milyen narratívát szövünk magunknak, miközben vaktában nyomogatjuk a gombokat (mert gombokat nyomogatni jó).

Nehéz manapság a demokráciáról beszélni, hiszen ahányan, annyi extra jelentéssel próbálják meg felruházni. Abban talán megegyezhetünk – mindenféle aktuálpolitikai vagdalkozástól mentesen –, hogy a lényege valahol a szabad választás jogában – nem lehetőségében, hanem jogában – rejtezik. Talán hagyjuk is, hogy mit tekintünk ténylegesen szabad választásnak, illetve ne hagyjuk, mert olybá tűnik, hogy a Tünet Együttes Voks című előadása pont valahol az e kérdés körüli viaskodás közben dől saját kardjába. Igazából az se biztos, hogy ez a kard az alkotók saját tulajdona, lehet, hogy kölcsönzött. Mindenesetre történjék bármi, azt leszögezhetjük, hogy nem mindennapi, érdekes élményben van részünk.

Az előadás nézőjének pozíciója inkább a „fizető vendégé”, aki pénzéért, választása szabad voltába vetett hittel átvált, ha elege van, és visszakapcsol, ha fedetlen kebleket szeretne látni, semmint azé az emberé, aki egy morális döntés súlyát készül a vállára venni.

Hiába volt adott a szabad választás joga (egy darabig), a kétharmados többség ezúttal nem született meg a tánc javára a Trafóban a Tünet Együttes premierjén. Született azonban kiértékelt végeredmény, amely szavazási kultúránkról ad némi – véletlen mintavétel jellegű – visszajelzést.

Kutszegi Csaba a Voksról - JEGYZET Ebből a nem-színházból hiányzik az érzékiség.