Sajtó

Nehéz elmesélni valaki halálát. Az életben és a színpadon egyaránt. Tóth Ildikó van annyira kiváló színésznő, hogy jól meséli. Kicsit civilben, hiszen Az álom féltestvére című darabban, melyben a színészeket sokszor a valódi keresztnevükön is szólítják, és az improvizációjukon is alapszik a produkció, bizonyos mértékig saját, személyes énjükkel is jelen vannak, miközben persze a színpad törvényeit figyelembe véve alakítanak is. De Tóth Ildikó csaknem úgy mesél, mintha vele történt volna meg, amit éppen a barátnőjének elmond, a konyhában, teafőzés közben, mint ahogy akár meg is történhetett. Nincs hozzá hősies póz, ünnepélyesen öblös hang, tulajdonképpen tereferél, de úgy, hogy lényegében monologizál, a barátnője csak egy-egy kérdést vet közbe. Totálisan szemben ülnek a Trafó leszűkített nézőterével, olyan mintha mindent nekünk mondanának, a hangerő is csak leheletnyit erősebb annál, mintha mi is velük ülnénk egy konyhában.

Azzal a kérdéssel, amit a Titkos Társulat és a Tünet Együttes közös előadása felvet, előbb-utóbb valamennyien szembesülünk, de beszélni ritkán szoktunk róla, mert nem is egyszerű. Hogy mit jelent valójában halálosan szeretni? Hogyha haldoklik valakink, mit teszünk meg érte? Fel tudjuk-e adni hosszabb-rövidebb időre a saját életünket, azért, hogy mellette lehessünk? És ő el tudja fogadni ezt az áldozatot? Tőlünk várja egyáltalán? Van-e határ, és ha igen, hol, amikor már a mi életünk kell, hogy fontosabb legyen? Önzés ez? És ki az, akiért tényleg meg tudnánk halni, ha a halálunkkal megválthatnánk az életét, ahogy a görög mitológiában Alkésztisz meghalt a férjéért? Vagy a megváltás a Megváltó kiváltsága?

Kutszegi Csaba Az álom féltestvéréről - KRITIKA Zsolt kiugrik az ágyból, Angéla pedig hirtelen kulcscsonttól lefele megbénul.

A Titkos Társulat és a Tünet Együttes közös produkcióját január 20-án mutatták be a Trafóban, Kárpáti Péter rendezésében. Az előadásban mások mellett látható Nagy Zsolt, Tóth Ildikó, Stefanivics Angéla és Furulyás Dóra.

Az előadás Ulickaja Vidám temetés című regényéből és az Alkésztisz-mítoszból kiindulva azzal foglalkozik, hogy az ember meddig tudja elkísérni a másikat az útján. Tudunk-e segíteni egymásnak, meddig lehet eljutni abban, hogy átvállaljuk valaki más terhét. A pitbull cselekedeteinek magánéletekbe betolakodó, bolyongó vándorát és dühös prófétáját játszó Nagy Zsoltot most egy homlokegyenest más szerepben, egy kiszolgáltatott emberi helyzetben láthatjuk. A Trafóban Zigó-Horváth Kornélia fotózott.

A Tünet Együttes interaktív politikai táncszínháza a MU Színházban.