„A nő semmiben sem kelti fel jobban a férfi vágyakozását, mint amikor félig levetkőzve, szép fehérneműben áll előtte. Van férfi, aki abban leli örömét, ha ilyenkor eltépi a nő fehérneműjét. Csak boldog lehet az az asszony, akinek olyan férfias és szerelemittas férje van, hogy tönkreteszi a ruháját.”
“A felszín és a felszín alatt feszíti egymást szereplőkön belül, és ezek a belül is feszülő figurák még egymással is összefeszülnek, mindenki mindenkivel minden variációban. És vagyunk mi, a nézők, a magunk kamuival, amiről szerencsére nem kell beszélni, de azért ahogy kukkolunk – mert kukkolunk mint megannyi szatír, túl közel egymáashoz, túl közel a jelenethez, túl közel magunkoz, ülünk a térben, benne a mindenkori hálószobában, a sokat emlegetett négy fal között - felpiszkálódhatnak saját hazugságaink, ha hagyjuk, ha belemerünk nézni a tükörbe.” (Bodnár Judit Lola, 24.hu)
