Tegnap reggel elment Fahidi Éva. Nagyon fáj.
Tudtuk persze, hogy egyszer ez lesz. Hogy egyszer nélküle kell majd a világnak lefeküdni, aztán felkelni, és aztán már így tovább. Hogy senki nem tud örökké elegáns, pimasz módon a halál szemébe kacagni, és ellentmondást nem tűrően a tartozását követelni: hány korán elvett életért cserébe kell még időt adnia. Mert Évának annyi mindenki helyett kellett élnie.
RENDSZERES ÓRA: Hétfő -SZERDA - PÉNTEK REGGEL 9:00, szeptember 6-tól
Szabó Réka kapta az idei Imre Zoltán-díjat, amit a Tánc Világnapja alkalmából, április 29-én vett át a Nemzeti Táncszínházban.
Testiség, érzékelés, propriocepció, jelenlét és a figyelem virtuozitása – mindez, hogy ráébredjünk: táncban lenni könnyebb, mint hinnénk!
Az órához nem szükséges táncos tudás.
Vége van.
A Tünet Együttes kihűlt. Hogy ez fagyhalál, vagy téli álom, majd elválik, ha egyszer lesz még tavasz.
Előző