Ha gyerekkoromban feltették nekem a gyűlölt kérdést: Mi leszel ha nagy leszel? Akkor azt a választ adtam, hogy Ágyreklámozó. Vagyis bizonyos áruházak ágyaiban jóízűeket alszom, így csábítva vásárlásra a vevőket. Nővérem akkoriban balett táncosnő szeretett volna lenni, de miután nem felelt meg a követelményeknek kitalálta, hogy akkor küldjünk engem. Kiborultam, és mondtam hogy arról szó sem lehet.
Jóval később már kamasz voltam, mikor édesanyám is bepróbálkozott valami hasonlóval. Mondogatta, hogy fiam neked mindenképp a mozgással kellene kezdened valamit. Nem értettem miről beszél, de elkísértem egy musical tánccsoport felvételijére, ahol az öltözőben először tréningruhába öltöztem, majd ugyanazzal a lendülettel vissza civilbe, és pá!
22 éves koromra már teljesen céltalanná vált az életem, amikor is becsöppentem egy kortárstánc órára . Itt az egyik gyakorlat következtében módosult a tudatállapotom, és ez jelentősen rányomta bélyegét további életemre. Most 18 év szakmai múlttal a hátam mögött - abból jó 10 év Tünet -, néha eljátszom a gondolattal, hogy talán ki kéne józanodni...