Szabó Réka
1969-ben született Budapesten, Magyarországon.
Kamaszkora egybeesett a puhuló kommunista
diktatúrával. Ekkor, öt év versenyszerű szertorna után talált rá az Akrobatikus
revütáncosképző fedőnév alatt működő kortárs tánciskolára, melyet 1985-88
között végzett el. A modern tánctechnikákat, mint nyugati ármányt, akkoriban
nem lehetett tanítani Magyarországon. Szabó számára a kortárs tánc szerelem
volt első látásra: itt élte ki lázadását, szabadságvágyát, a test
felszabadítását, az önkifejezést, a hagyományos keretekből való kilépést és
kísérletezést. Ez a kereső, szókimondó, az adott keretekből folyton kilépő
attitűd alapozta meg hozzáállását az alkotáshoz. A kor nagyszerű táncosaitól és
nyitott horizontú tanáraitól tanulhatott itt – például Berger Gyulától, Árva
Esztertől és Jeszenszky Endrétől – többek között Limon
és Graham technikát,
illetve klasszikus balettet.
Ezidőtájt Szabó napközben kitűnően teljesítő,
jólfésült gimnáziumi majd egyetemi tanuló volt – 1992-ben diplomázott az Eötvös
Loránd Tudományegyetem matematika-informatika szakán – esténként pedig
megszállottan táncolt.
A rendszerváltás után külföldi mesterek jöttek
tanítani Magyarországra. Szabó minden kurzuson, műhelymunkán ott volt,
mindenféle tudást magába szívott, ami csak elérhető volt. Egyedi stílusának,
önállóan fejlesztett munkamódszerének alapja volt ez az eklektikus, szerteágazó
ismeret, amiből magának kellett lepárolni és értelmes egésszé gyúrni a számára
lényegeset.
Fontosabb tanárai: Lőrinc Katalin, Gál Eszter,
Joe Alegado, Roberto Galvan, Nigel Charnock, K. J. Holmes, Mark Tompkins,
Daniel Lapkoff, David Zambrano, Frans Poelstra, Bill de Young.
1994-től elindult előadói karrierje: dolgozott
többek között Rui Hortával, Javier de Frutos-szal, Milli Bitterlivel,
Ladjánszki Mártával, Gál Eszterrel, Hudi Lászlóval, Magyar Évával.
Szabó ezzel párhuzamosan kezdett saját
darabokat létrehozni és a kisérletezéssel, új, sokszor besorolhatatlan műfajú
előadások létrehozásával azóta sem hagyott fel. Alkotó munkája során 2002-ben
jutott el odáig, hogy megalapítsa saját társulatát a Tünet Együttest,
ami hivatalosan csak 2006-ban vette fel ezt a nevet. A Tünet Együttes hamar
Magyarország meghatározó független előadó-művészeti társulatává vált és 20 éven
át meg is őrizte ezt a szerepet. Fénykorában Szabó társulata évente 70-90
előadást játszott Magyarországon és külföldön, stabil közönségbázisa volt, és
számos hazai és külföldi díjat nyert.
A Tünet Együttes sok európai fesztiválra és
helyszínre kapott meghívást, többek között a londoni The Place-be, a prágai
Nemzeti Színházba, a kölni Schauspiel-ébe, a bécsi Volkstheater-be, a helsinki
Savoy-teatteri-be, a weimari Deutsches Nationaltheater und Staatskapelle-be, a
kassai Divadlo Thália-ba, a krakkói Juliusz Slowacki Színházba, a bielefeldi
Tanzlaborba, a novi szadi INFANT fesztiválra, a Donumenta Fesztiválra
Regensburgba, az OFF Europe Fesztiválra Lipcsébe, valamint a Bratislava in
Movement Fesztiválra Szlovákiába. 2014-ben az Apropó 2.0 című előadásuk
premierjét egy meghívásnak köszöhetően a New Jersey-i Montclair Egyetem
Alexander Kasser Színházában tartották.
Szabó előadásai nagyon személyesek, egyszerre
elgondolkodtatóak, drámaiak, gyermekien felszabadultak és felszabadítóak.
A színészekből és táncosokból álló társulat minden tagja kreatív
alkotótársként vesz részt a próbafolyamatokban, ezáltal minden előadás erősen
épít az előadók egyedi személyiségére és képzelőerejére. A Tünet Együttes nem
ismer műfaji határokat, egyenrangú elemként kezeli a szöveget, a mozgást, a
zenét, a vizualitást és a különleges
technikai megoldásokat. Előadásaiban közös a humor, az önirónia, valamint a
témák mély, több szempontú feldolgozása. A közös emberit keresi; abban hisz,
hogy egymás mélyebb megértésén keresztül vezet az út az elfogadáshoz.
Mint azt a társulat neve is érzékelteti, a
Tünet Együttes munkája aktuális társadalmi és egyéni problémákat dolgoz fel.
Szabó művészi küldetését erősen befolyásolja társadalmi érzékenysége, amely
segíti a tájkozódásban, hogy mindig társadalmilag releváns témákkal
foglalkozzon, mint például:
