"Az éjféltől kezdődő TIFF-vetítések könnyedén mondhatók le fáradtságra, hűvös időre és szúnyogcsípésekre hivatkozva. Amikor pedig az ember mégis ráveszi magát és beül a vászon elé ilyen késői órában, akaratlanul is vannak benne elvárások. Onnan tudod, hogy mégiscsak jól döntöttél az éjszakai mozizással, ha a film első perceiben megfeledkezve ezekről, átadod magad az egy-egy mondat okozta hidegrázásnak, a nevetésnek, az elérzékenyülésnek és semmiképp nem jut eszedbe többé az idő. Néhány gondolat és sok érzés Szabó Réka A létezés eufóriája című dokumentumfilmjéről, amelyet a 19. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon vetítettek a Magyar Napok első estéjén."

Rendhagyó vetítést tartottunk a Puskin moziban, melyen kizárólag diákok vettek részt Fahidi Éva társaságában.

Hanem egy magyar dokumentumfilm. A létezés eufóriája werkfilm, életrajzi mozi, s úgy eleve, az egyik legszebb mozgókép, ami idén a mozikba került. Igen, táncolnak benne. Kritika.

Fahidi Éva túlélte a holokausztot, 90 évesen pedig eltáncolta a traumáit. Most egy film is készült a történetéről. Vele és Szabó Réka rendezővel készült ez az interjú.

Rendszeresen felmerül Fahidi Éva mellett a kérdés, hogyan is élem én az életemet – mondja a vele és róla készült dokumentumfilm, illetve táncelőadás rendezője, Szabó Réka, a Tünet Együttes alapítója. Azon túl, hogy a film elsősorban Fahidi Éváról szól, a lehető legkomplexebb módon, az élet elfelejtett értékéről is számot ad. Arról, milyen jó dolog élni. Arról, hogy itt vagyunk, és kezdjünk ezzel az élettel valami jót. Mindez Éván keresztül sugárzik át a filmvásznon, s közben megmerítkezünk a huszadik századi történelem talán legborzalmasabb időszakában – mondta lapunknak Szabó Réka, A létezés eufóriája című dokumentumfilm rendezője.

„Velem egyetlen dolog történt életemben: visszajöttem Auschwitzból.”

Fahidi Éva 18 éves és 7 hónapos volt, amikor bevagonírozták Debrecenben. Édesanyját és 11 éves kishúgát a megérkezés után rögtön a gázkamrákba terelték, ő hat hét után az allendorfi hadüzembe került kényszermunkára. Közel ötven rokona halt meg a halálgyárban, édesapja a tábori körülményektől vesztette életét. Egy nappal Auschwitz felszabadítása előtt, egy halálmenetből szökött meg: annyira elfáradt, hogy egy folyóátkelésnél leült a híd tövébe. Ottfelejtették.