Bezárás

Olvad a jég? – Évadot hirdetünk!

Három év telt el a Tünet Együttes hibernálása óta. Most új alkotói kör formálódik Szabó Réka, Szász Zsófia és Valcz Péter együttműködésében. Három generáció, három alkotó, három bemutató – és egy évad, amelynek hívószava: a rendszerek változása.

Az évad első felében három bemutató érkezik:

2026. szeptember 19–20. / MU Színház         A szárny nélküli angyalokról

2026. október 23., 25. / Trafó                          A patriarchátus gyásza

2026. november 27–28. / Trafó                      Lágymagány 3 – A szentimentális

 

Három év után nyílik a fridzsiderajtó

„Három éve hibernáltuk a Tünet Együttest. A Trafóban egy 5 órás performansszal búcsúztunk, melynek végén az Élet Vizét betettük a fagyasztóba, és rácsaptuk a fridzsiderajtót. Nem az alkotásra mondtunk nemet, csak a folyamatos szélmalomharcra, ami egy társulat fenntartásával járt. Megszűnt a repertoár, megszűnt az állandó társulat.

Elszigeteltség, kilátástalanság, tehetetlenség, szégyen.

Az elmúlt három évben újra kellett huzaloznom magam, és lassan új terek nyíltak bennem.

Egy ideje azonban a száműzetésben is találtam kapcsolódásokat, április 12. óta pedig mintha újraindult volna az ereimben a vér. Vannak vágyaim, terveim, társaim. Rengeteg kimondatlan gondolat, nem megvalósított elképzelés feszít.

Hárman alakítunk egy alkotói kört Szász Zsófival, a fiatal, sokoldalúan tehetséges táncos-alkotóval, illetve Valcz Péterrel, aki rendező, színész, mozgásművész, híd- és közösségi ember, és akivel tizenkét éve működünk együtt a Tünet körül.

Három generáció, mindannyian alkotunk, egyedi módokon.

Ami összeköt bennünket: személyes hangú előadásokat hozunk létre, melyek hajtóereje a megértés, a kíváncsiság, a mélyfúrás, a felfedezés, a humor és az önreflexió. Fontos számunkra a közösség. Sokféle kifejezési eszközzel élünk, keressük a megszólalás érvényes formáit.

Mindhármunkat érdekelnek a társadalmi folyamatok, és az, hogy ezek hogyan hatnak a mindennapjainkra, a zsigereinkre.

 

Miért maradunk Szünet?

Egyelőre lebegünk a Nemtudásban: hova tartunk együtt és külön-külön? Hova tart az ország, és benne a kultúra finanszírozása?

A gondolkodásmódomat mindig is erőteljesen meghatározta a társadalmi aktivizmus. Másfél éve dolgozom a Dologidő csapatában Szabó Gyuriékkal a független innovatív terület strukturális és finanszírozási alapelvein, fél éve pedig a FESZ táncszekciójában azért, hogy a kortárs tánc és a fizikalitásra építő műfaji határterületek végre méltó helyre kerüljenek itthon.

A kérdés számomra továbbra is az, hogy lehetséges-e felszámolni a privilegizált helyzeteket, és az egyéni érdekérvényesítés, a kapcsolati alapon működő forráselosztás, a politikai lojalitás, valamint az egyes szakterületek felületes ismeretére épülő döntések helyett lehetséges-e létrehozni egy egységes, átlátható, méltányos és szakmai szempontokon alapuló finanszírozási rendszert.

Ezért egyelőre maradunk Szünet Együttes.

Április 12-én ugyanis nem a VÁLTOZÁS történt meg, csak végre LEHETŐSÉGET kapott az ország a változásra. Arra, hogy leváltsa azt a centralizált rendszert, melynek lényegét az egyéni kijárás, a politikai lojalitás, a haveri alap, a szakterületek nem elég mély ismerete okán meghozott döntések és a nem átlátható működés adja.

Hogy van-e ehhez valódi kormányzati szándék, tudás, bennünk elég kitartás és munkabírás, még nem tudjuk.

Az évadunk hívószava mindenesetre: Rendszerek változása

Három bemutatóval készülünk. Újra lesz Fahidi Éva-díjkiosztó, bemutatkozik a Sóvirág című előadás Yale Egyetem támogatásával létrehozott filmváltozata, Éva születésnapján visszatér a Páros Torna, és újra műsorra tűzzük az óvodásoknak szóló interaktív mesejátékunkat, a Kucokot.

Lesz Talált tér az inkluzív, fiatal kortárs táncos csapatunkkal, rendszeres Reggeli Torna a Tünet Stúdióban és civileknek szóló NER-feldolgozó műhely.

És vannak még további álmok is a tarsolyunkban.”  Szabó Réka

 

Szász Zsófia a horizontalitásról és az élvezetes szolgálatról

„Ebben az évadban komolyan akarom venni, hogy a művészet szolgáltatás, szolgálat – amellett, hogy élvezetes. Olyan szolgálat, ami működik és fenntartható.

Rékával és Petivel jó társak vagyunk ebben. A társaságuk kizökkent a buborékomból, mégis bensőséges.

Abból, hogy a Szünet újra pályázott és kapott némi működési támogatást, sokat tanulok arról is, mit jelent a működés alkotócsoportként. Például azt, hogy történetté rendezzük az éves céljainkat: a rendszerváltozás történetévé.

Ez nekem nehéz, mert a történet gyakran lineáris, szerintem pedig most az egyik feladatunk éppen az, hogy megtanuljuk elengedni a lineáris fejlődés modelljét, és átéljük a horizontális történetmesélés szétterülő, aspektusaiban kapcsolódó természetét.

A lineárisban a horizontális lustának tűnik, a horizontálisban a lineáris kapitalistának. Ezek között ugrálok.”

 

Valcz Péter a viszonyok reinkarnációjáról

„Rékával tizenkét éve találkoztunk Németországban. Én épp ott csináltam színházat, ő épp elkísérte egyik filmjét egy fesztiválra.

Magyar magyar, szia szia.

Tizenkét éve dolgozunk együtt a legkülönbözőbb rendszerekben és viszonyokban, támogatást és biztonságot nyújtva egymásnak, nézőpontokat és eszméket cserélve, kihívásokat és inspirációt adva.

Amikor először találkoztunk, a Tünet Együttesnek még sok tagja volt.

Aztán egyre kevesebb.

Aztán Szünet.

Ebben a szünetben jött Zsófi, és most hárman lettünk.

Újabb rendszerek jönnek és változnak, a viszonyunk újabb formát ölt, de valami megmarad, ami miatt újra és újra egymást választjuk.”

 

Három alkotó – három bemutató

Az évad első felének három bemutatója három egészen különböző irányból közelít a rendszerek változásához.

 

A szárny nélküli angyalokról

Szabó Réka – Szász Zsófia
2026. szeptember 19–20. / MU Színház

Két generáció, két nagyon különböző élethelyzet – az egyik oldalon egy megrekedt, a másikon egy épp induló alkotói pálya egy szétzilált országban –, és közös kérdésük, hogyan lehet ma művészként kapcsolódni, alkotni és közösséget teremteni.

Szabó Réka 2025 novemberében kérte fel Szász Zsófiát, hogy segítsen rendet tenni a fejében, a szívében, a szakmai múltjában – reflektáltassa táncban arra az elakadásra és zűrzavarra, amiben most van. Csapongó, bensőséges, egyszerre játékos, feltárulkozó és sokszor a mélybe zuhanó próbafolyamatuk erősítette fel Szabó Rékában az újrakezdés gondolatát.

Beszélgetni kezdtek szóval, tánccal, rajzzal, alkotással.

A két nő duettje – személyes feltárulkozásuk, kíváncsiságuk által – a mai világ, és abban a művészet szerepének folyton alakuló, élő lenyomata. Az előadás betekintés kísérleti formanyelvű, jelen idejű gondolkodásukba.

A munkában az alkotói hierarchia is felborul: nem a tapasztalt alkotó rendezi a fiatalt, hanem kettejük viszonya alakítja az előadást.

„Nem az van, hogy egy munka a cél, és véletlen összebarátkozunk, hanem hogy összebarátkozunk és a viszonyunkból munka lesz.” Szász Zsófia

[Bővebben az előadásról]
[Jegyvásárlás]

 

A patriarchátus gyásza

Al-Farman Petra – Kőrösi Máté – Rubik Ernő Zoltán – Valcz Péter
2026. október 23., 25. / Trafó

Egy csoport férfi gyűlik össze, hogy elgyászolja a többezer éves férfiuralmat – bár mielőtt végleg elbúcsúznának tőle, felidézik annak legszebb pillanatait.

Az alkotócsapat másfél éve vizsgálja a változó férfiszerepeket férfi szemszögből. Az előadás egyszerre nézi a makro- és mikroszintet, az evolúciót és a személyeset, apákat és fiúkat, erőt és felelősséget.

A színpadon hat férfi, hat korosztály, sok nézőpont – amiben csak egy biztos van:

a változás.

[Bővebben az előadásról]
[Jegyvásárlás]

 

Lágymagány 3 – A szentimentális

Szász Zsófia
2026. november 27–28. / Trafó

Egy abszurd kortárstánc-musical, amely a manipuláció ellenében fogalmazza meg magát, és megkísérel kilépni abból a világból, ahol a pszichológia és a marketing túl szoros kapcsolatban áll egymással. Ahol minden érzésnek jelentése van, minden vágyra egy árucikk reagál, és ahol talán csak a magányban lehet szabadon összefüggéstelennek lenni.

Megpróbálja az érzést visszaadni önmagának.

Versszerű beszéddel, énekkel, tánccal, gumiból kötött ruhákban, Korom Sasu, Tamaskó Helén és Tara Khozein alkotótársakkal Szász Zsófia azt keresi, hogyan lehetne csak úgy érezni, mégis kapcsolódni egymáshoz.

„Érzés az érzésért, az ünnepért, hogy emberek vagyunk, és ilyet tudunk.”

Ez Zsófi áhított rendszerváltozása.

[Bővebben az előadásról]
[Jegyvásárlás]

 

Kövesd az évadot

Kövess minket, ha szeretnél értesülni a bemutatókról, vetítésekről, műhelyekről, reggeli tornákról és minden másról, ami közben alakul.

Facebook
Instagram
Hírlevél