Sajtó

Szabó Réka megmutatja az összehúzódás-tágulás ritmikus pulzálásából megnyíló ösztönvilágot, az élet-halál alagútjában megtapasztalható időtlenséget, ijesztő védtelenséget, egyben megidézi a nőket ilyenkor segítő belső, avagy felsőbb erőt. Ennél közelebb aligha kerülhetnénk a szülés misztériumához.

A Burok nem egy női előadás, még akkor sem, ha más szemszögből nézi egy férfi, mint egy nő. Sokkal inkább a természethez, a zsigeri létezéshez és a civilizációhoz való kötődésekről, a kontrollálható és kontrollálhatatlan erőkről beszél az emberi létezés egyik alapélményén keresztül...

Nézőből aktív résztvevővé váltam, aki végignézi, végigéli, ahogy három új élet érkezik, hogy megtapasztalja a létezés háromdimenziós rétegét. Közben semmissé vált a befogadás koncepciója, lényegét vesztette a kontextus, miszerint egy táncelőadásra érkeztem. Vendég voltam. Megtiszteltetésben részesültem, hogy három nő beengedett abba a szakrális térbe, ami egészen eddig kizárólag a sajátjuk volt.

A Tünet Együttes vezetője, Szabó Réka, aki kilenc évvel ezelőtt maga is világra hozott egy kislányt, tisztában van azzal, hogy ez az élmény a maga teljes egyediségében elmondhatatlan – de szerinte meg kell próbálni átadni, kifejezni belőle valamit. Ezért négy olyan táncosnővel összefogva, akik maguk is édesanyák már, létrehozták a Burok – a táguló idő összehúzódásai című előadást.

El lehet-e mesélni, meg lehet-e mutatni, hogy milyen élmény szülni? A Tünet Együttes új darabjában, a Burokban ezekre a kérdésekre keresi a választ. Szabó Rékával, a társulat vezetőjével és az előadás rendező-koreográfusával beszéltünk férfi nézőpontról, mexikói rítusról, módosult tudatról és társadalmi tabukról.

Szabó Réka koreográfussal beszélgettünk a bemutatójához közeledő Burok – a táguló idő összehúzódásai című táncelőadásról, amely a szülés élményét fordítja át tánccá.