Sajtó

Az előadás három fizikai téren mozog. Az elő- és hátteret elválasztja az óriás vászon, amire a program segítségével rajzolódik ki a történet a performansz alatt. A különböző elemek így jelennek meg, amelyekkel a táncosok interakcióba lépnek és megteremtődik a kapcsolat a belső világukkal. A hátterek változása az élethelyzetek és a két szereplő kapcsolatában lévő állomások váltakozását jelzi. A táncosok által megteremtett valós közeget értelmezhetjük egy a férfi-női kapcsolatot ábrázoló masszának.

A Burok címről arra is asszociálhatunk, hogy a gyermek viszontagságait fogjuk végigkövetni a születés során, hiszen a magzatburok egy belső perspektívára utal. Ám gyorsan kiderül: e belső látószög egyben külső is, hiszen a magzat körüli burok az anya testével egyenlő, amely a világ legnagyobb csodáját hozza létre: életet ad egy másik embernek.

Until the moment we are born, we are never alone, and the desire for this ultimate bond may be lingering in our cells for the rest of our lives. Known as Hungary’s most likeable contemporary dance company, The Symptoms has managed to create a shared experience of what is deeply personal and individual – by means of articulated and silent confessions and through the primordial language of movement.

Szabó Rékát a 2010-ben bemutatott Árnyékfilmben a fekete ruhába burkolt, fehér táncszőnyegen táncoló test felülről látszó képi világa érdekelte: „Úgy kellett bevilágítani a teret, hogy a táncosoknak minél kevésbé legyen árnyéka. Szinte olyan volt, mint egy animációs film. Az érdekelt, hogy ha az embert megfosztod minden emberi sajátosságától, az arcától, a bőr textúrájától, akkor felülről nézve fekete kontúrként, pacaként jelenik meg.

Szabó Réka koreográfus-rendező alkatához közel áll, hogy aktuális társadalmi kérdéseket kutasson a színház és a mozgás eszközeivel, és bár egészen általános a felvetés, mégis beletalált a jelenlegi fősodorba ezzel a mélylélektani táncdrámával, amely a világra hozatal és jövetel szabadságát élteti.

Forma és tartalom frappánsan reflektál egymásra a Tünet Együttes Burok című darabjában, ami valódi beavatásélményt kínál a szülés misztériumába. ( ...) az előadás akaratlanul is választ kínál arra, mennyire nem közügy a szülés abban az értelemben, hogy bármilyen módon (rend)szabályozható volna, és mégis mennyire közügy a tekintetben, hogy szükség volna a személyes tapasztalatok megosztására.