Sajtószoba
Rendezés: dátum | előadás Szűrés: Kritika | Interjú | Elemzés | Riport
Stump András: Scene Ungarn Észak-Rajna-Vesztfáliában - Eldugták Magyarországot
2010. július 5. - Nincs ott semmi
Forrás megtekintése
A lenszőke német asszonyságnak fogalma sincs.
Düsseldorfban
vagyunk, a Malkasten nevű művészegyesület székházában. A Jacobihaus
patinás épület az amúgy csúnyácska városban, ez a legrégebbi
Künstlerverein egész Németországban, mi pedig azért vagyunk itt, mert
Észak-Rajna-Vesztfália vezetése úgy gondolta: megmutatná magyar
újságíróknak a Scene Ungarn programsorozatot.
Roginer Oszkár: 3,2,1:INFANT!
2010. június 29. - Nincs ott semmi
Forrás megtekintése
Előadások mellett kerekasztal-beszélgetések, műhelymunkák is a kísérleti és alternatív színházak fesztiválján!
Papp Sándor Zsigmond: Van Gogh és a hiányzó malter
2010. június 22. - Nincs ott semmi
Forrás megtekintése
Magyar bemutatkozás az észak-rajna–vesztfáliai összművészeti fesztiválon
Nehéz lenne megmondani elsőre, hogy mi a különbség egy hasonló jellegű magyar és Észak-Rajna–Vesztfália (NRW) összművészeti kulturális fesztiválja között, mely egyébként az európai kulturális „fővárosával” büszkélkedő Ruhr-vidék egyik kiemelt programja. A különbségeket pedig még inkább összeborzolja az a tény, hogy az 1992 óta megrendezett eseménynek az idén Magyarország bemutatkozása állt a középpontjában. Vagyis rengeteg hazai íz vegyül a hűvös, nyirkos észak-német nyárba, ám ez a visszafogottság szerencsére nem jellemzi a fogadtatást: a német közönség tapsolt a kortárs magyar táncnak, irodalomnak és tárlatnak.
Vágó Marianna: Vegyen tapsvihart a Katonában!
2010. június 10. - Gyász
Forrás megtekintése
Ki venne meg 50 kg jó minőségű termőföldet? Egy kellékül használt koporsót, ládát? Egy szépen kivitelezett angol spárgát, egy színész tehetségét? Magát a színházi atmoszférát, tapssal, büféárakkal együtt? Így árverezik el a szertartás végén a Gyász kellékeit, s helyszínét a Katona Kamrában. De vajon eladható-e a Katona Kamra büféstől-szellemiségestől?
Horeczky Krisztina : Akarsz-e játszani halált?
2010. június 4. - Gyász
Forrás megtekintése
„Ránk maradt teljes egészében egy színész” – közli Rezes Judit tárlatvezető, majd megérdeklődi csoportunktól, vállalkoznánk-e színházi csókra és/vagy pofonra a cingár, búsképű Hajduk Károly élő műtárggyal.
Králl Csaba: A sír, hol művészet süllyed el
2010. június 1. - Gyász
Forrás megtekintése
Szabó Réka a Tünet Együttessel bevette magát a Kamrába, s amit ott talált – épületestül, színészestül, miliőstül –, többet hozott a konyhára, mint az általa apportált félcsapatnyi „tünetes”, Peer Krisztiánnak a közel húsz szerzőtől magánosított szövegmozaikjával együttvéve.
Kutszegi Csaba: A mozdulat igazsága
2010. május 26. - Gyász
Forrás megtekintése
Nincs olyan, hogy ülök otthon, és azon gondolkodom, ennek vagy annak a színházi felfogásnak van-e jövője. Én az igazságát keresem annak, amit csinálok… Az érvényességét, az őszinteségét és nyilván a megszólító erejét. Fontos, hogy ne ragadjunk bele egy fajta kifejezési módba, hanem folyamatosan menjünk az utunkon, kísérletezzünk, próbálgassuk, milyen megszólalási formák érvényesek a mai világban.
Bakk Ágnes: Gyászos revü
2010. május 25. - Gyász
Forrás megtekintése
A színlapon gyászjelentés: szól elvesztettről és elveszítőről; komikus hirtelenségről, ágybavizelésről és nyomaink maradandóságáról, leolvashatóságáról. Az elmúlás után „szegényebb lett a szegény világ, és még csak észre sem veszi”. A Gyász című előadás az elmúlás kérdését a művészet halálának és a művészek gyászának szempontjából teszi fel. És humorosan megvillantja a művészet nélküli szegény világ képét.
Ugrai István: Karusszel
2010. május 20. - Gyász
Forrás megtekintése
Emlékmúzeumot alakítottak ki a Kamrából, persze csak addig látogatható, amíg az új tulajdonos nem dönti el, hogy sztriptízbár vagy luxusétterem legyen a helyén. Csak színház ne – dehát végül is miért lenne, nincs már rá szükség. Addig is járja végig a dohos öltözőfolyosót, nézzen kellékeket, díszleteket, színészeket, minden ilyesmi kacatokat, amelyek véletlenül itt maradtak, egy letűnt idő letűnt mementóiként. Két órát tölthetünk egy elképzelt jövő – vagy egy létező jelen? – fiktív múltutazásában, amikor már nincs se színház, se irodalom, se művészet. Aggodalomra azonban semmi ok, a művészet furcsa dolog: ahányszor megszűnik, pontosan annyiszor újjá is születik.
Kutszegi Csaba: À la recherche de eltűnt színdarab
2010. május 15. - Gyász
Forrás megtekintése
A Gyásznak „csak" egy igazi nagy baja van: nincs benne színdarab.
A Gyász egyik jelenetében színésztársai körbeállják a középen fekvő Hajduk Károlyt. Először mindenkinek egy-egy viccet kell elmesélnie, majd fel kell idézni egy „legkedvesebb gyermekkori történetet". Nekem is eszembe jutott egy, igaz, nem éppen legkedvesebb. Szeretett futballcsapatomat páholták rettenetesen bajnoki rangadón a Népstadionban (a történet a régmúltban játszódik, amikor még jó volt a magyar foci), és a szomszéd szektorból egy rivális drukker azzal hergelte táborunkat, hogy félpercenként álnokul sopánkodva felkiáltott: „Hol az ellenfél? Nincs ellenfél!"
Markó Róbert: A síron túl is: művészet
2010. május 16. - Gyász
Forrás megtekintése
Többnyire hiába a beszéd és mozgás érzékletes, okos szimultaneitásából megalkotott képek, ha a mozgásnyelv jóval sokszínűbb és beszédesebb az elmondottaknál, az ember derül, de semmi több, a szűk két óra alatt egyre fogy az esélye, hogy valami téttel bíró fog történni.
Molnár Gál Péter: Gyász
2010. május 15. - Gyász
Forrás megtekintése
Előrehaladva az időben mind kevesebbet értek meg a világból. Bemutatott a Bárka Színház egy Győzelem című színdarabot, de szerzőjogi okokból utolsó pillanatban átkeresztelte Victory-ra, nehogy sértse a Németh László felújítások szaporaságát. Most a Tünet Együttes társbérletben a Kamrával létrehozott egy albérleti előadást. Címe: Gyász. Jóllehet, szerzője Peer Krisztián és nem Németh László, itt nem támadt szerzőjogi kalamitás a címek összecsengéséből, pedig a Gyász van olyan egyedien csengő, leleményes cím, mint a Győzelem. És mégsem?
Antal Nikolett: A Tünet Együttes és a Katona közös produkciója a Kamrában
2010. április 11. - Gyász
Forrás megtekintése
Május 14-én mutatja be a Katona-Kamra Szabó Réka rendezésében a Gyászt.
Az író Peer Krisztián, de ahogyan azt Szabó Rékától és társulatától, a
Tünet Együttestől megszokhattuk, egészen másként kell elképzelnünk a
darab keletkezését.
Berky Dénes: A Tünet
2010. február 25. - Kortárstánc-iskola
Forrás megtekintése
A Tünet együttes egy tánccsoport. A helyzet azért nem ilyen egyszerű,
mivel nem csak simán egy társaság, amelynek tagjai zenére mozognak,
sokkal inkább „mozgásművészeknek” lehetne nevezni őket. Ennek jelentése
igen árnyalt, nehezen körülírható, figyelembe véve azt a tényt, hogy
nagyon sok féle mozgás valami meglepő, szervezett keveredéséből alakul
ki az, amit ők előadnak.
Serfőző Melinda: Táncóra a tornateremben
2010. január 8. - Kortárstánc-iskola
Forrás megtekintése
Meglehetősen nagy fába vágta fejszéjét a Tünet
Együttes: kamaszokkal akarják megszerettetni a kortárs táncot, mégpedig
rendhagyó középiskolai órák és előadások segítségével.
Nagy Gergely Miklós: Káosz In Team
2010. január 6. - Az élet értelme
Forrás megtekintése
Ki vele, mi az élet
értelme? – kérdezi Bánki Gergely műsorvezetője, a válaszokra azonban kicsit
várnia kell. Négy játszótársa szájában lassan, ám szinte egyszerre jelenik meg
egy-egy tojás. Szóval a tojás. Ez azért elég meglepő, nem? Még inkább, ha
összetörik őket.
Halász Glória: Többcsatornatörés
2010. január 1. - Az élet értelme
Forrás megtekintése
Szabó Réka vallomása az élet megtalált, majd elkótyavetyélt értelméről egyrészt feltárja az alkotó személyes indítékát, másrészt az előadás szerkezetét is előrevetíti.
Kelen Károly: Az élet eltáncolt értelme
2009. december 10. - Az élet értelme
Forrás megtekintése
Mindent el lehet táncolni. A Tünet Együttes öt évvel
ezelőtti megalakulásakor azzal keltett feltűnést, hogy matematikai
feladványokat táncolt el.
Tóth Ágnes Veronika: Utazás két zárójel között
2009. november 27. - Az élet értelme
Forrás megtekintése
A Tünet Együttes vezetője, Szabó Réka, legújabb munkájában, Az
élet értelmében nem tesz mást, mint sorsokba nagyít bele. Nem mindenáron
tanulságos vagy izgalmas sorsokba, inkább hétköznapi figurák életébe. A
darabban színészek, táncosok és zenészek játszanak együtt, könnyedén és profin,
ahogy azt már megszokhattuk, a néző pedig - aki a jegye mellé fülhallgatót is
kap - választhat, hogy a szereplők közül éppen kinek az életébe hallgat bele. A
monológokat Peer Krisztián formálta meg, de a struktúrateremtés (vagy annak
illúziója) a közönség dolga. Utazunk: a darab születéssel kezdődik és halállal
végződik, útközben pedig stílusosan potyognak a tojások a színpadon. Az időnk
limitált, fent pittyeg az óra.
VMR: Értelmes időmúlatás
2009. november 26. - Az élet értelme
Forrás megtekintése
Párbeszéd
Az élet értelme-előadás után:
Sziszifosz: És, kiderült, hogy mi az élet
értelme?
Szundi: Csak nem képzeled, hogy elárulom?
rövid szünet
Szundi:
Szerinted?
Sziszifosz: Csak nem képzeled, hogy elárulom?
rövid szünet,
ismétlés a végtelenségig.
Török Arnold: FelKARColva az átvitt értelmet - A Tünet Együttes ablakot nyitott a világra
2009. november 26. - Karc
Forrás megtekintése
Hű volt a nevéhez a budapesti Tünet Együttes a
fesztiválon a Kosztolányi Dezső Színházban előadott Karc című előadásában,
ugyanis társadalmunk, világunk tünetegyüttesét vonultatták fel, kísérve sok-sok
humorral, mozgással, zenével.
Fehér Anna Magda: Nyomd a gombot, ne siránkozz!
2009. november 20. - Az élet értelme
Forrás megtekintése
A Tünet Együttes legújabb előadása semmilyen
szempontból nem túl eredeti alkotás. Témája: az élet értelme és
értelmetlensége, a magány és a halál, a véletlen, a „mit tettél le az
asztalra" problémája az eddigi előadásaikban mind-mind megjelent már.
Formája: a fülhallgató alkalmazása, csatornát és előadót váltogató befogadása
szintén nem új keletű technikai ötlet. Ám Az élet értelme nem az
eredetiségében, hanem az egyediségében rejlik!
Dömötör Ági: Az élet értelmét kutatják
2009. november 12. - Az élet értelme
Forrás megtekintése
Egy szülő
nő, egy víz alatt fuldokló férfi és egy idős, haldokló asszony képei egymás
mellé vetítve. Ez a videoművészet amerikai fenegyerekének, Bill Violának Nantes Tryptich című műve, amely
meglehetősen enigmatikusan kutatja élet és halál titkait.
Tóth Ágnes Veronika: Rábízzák a nézőre
2009. november 10. - Az élet értelme
Forrás megtekintése
Szabó Réka 2002-ben
alapította meg társulatát, a Tünet Együttest, mely immár a tizenkettedik
bemutatója előtt áll. A koreográfus-rendező azt ígéri az új darab, Az élet
értelme kapcsán, hogy a színpadi káoszban a nézőnek kell majd rendet
teremteni.
Balkányi Nóra: Tünet Együttes - Az élet értelme avagy időmúlatás 60 percben
2009. november 7. - Az élet értelme
Forrás megtekintése
Csak nem képzeled, hogy rögtön az első mondatban elárulom.
Akkor hol marad az erőfeszítés? Hát nem az az értelme az egésznek? Elmélyülni
valamiben, feltenni rá az életed, csinálni százszor és ezerszer, egy olyan
célért, ami időközben jelentőségét vesztette? Aki kérdez: Szundi. Aki válaszol:
Sziszifosz. Aztán cserélnek.
Nánay Fanni: Zebra-akciók
2009. október 17. -
Forrás megtekintése
A Zebraszínház minden
elemében szimpatikus vállalakozásnak tekinthető. Három fiatal(os), nyitott
társulat - KoMa, TÁP Színház, Tünet Együttes -, valamint a Színművészeti
Egyetem II. és III. éves osztályának hallgatói ellepték az Andrássy út
gyalogátkelőhelyeit, és ott egy órán keresztül rövid akciókat hajtottak végre.
Bár mindezt nem nevezném színháznak, attól még semmivel sem volt kevésbé
szerethető az esemény.
Szemere Katalin: Zebra megy a játék
2009. október 11. -
Forrás megtekintése
A hétvége legviccesebb kulturális rendezvényét csíphették el azok, akik péntek vagy szombat délután akartak átkelni a pesti Andrássy úton. Vagy kétszáz jelenetet játszott el öt csapat egyetlen óra alatt - a Nagymező utcától a Bajcsyig. A Dömötör András rendező által összefogott utcai megmozdulásban szólt etűd az utca, meg a parlament emberének, sőt még a színházi struktúrának is.
Kovács Bálint: Sípszószínház
2009. október 11. -
Forrás megtekintése
Meglehetősen sokan hangoztatják, hogy „színház az egész világ”, de olyan már kevesebb akad, aki a tézis gyakorlatba való átültetésén fáradozna. Dömötör András az Őszi Fesztiválon a közhely valóságtartalmát a térbeli dimenziót megragadva kívánta demonstrálni.
Valuska László: Fetrengenek a földön, ez színház?
2009. október 10. -
Forrás megtekintése
Bagettel kardoznak, mátrixfociznak, miközben Micimackó küzd a királylánnyal egy vidám budapesti délutánon az Andrássy út zebráin. Nézze meg a Zebraszínházat, nevessen és legyen boldog a fővárosban, fura érzés!
Tóth Ágnes Veronika: Köztér, játéktér
2009. szeptember 11. - Kint is vagyunk, bent is vagyunk
Forrás megtekintése
Vajon mi történik, ha táncosok lepik el a metróaluljárókat, az utcákat,
a tereket, a Mammutot, a zebrákat, a villamosmegállókat? „Kik ezek?
Kattantak?" - kérdezgetik rögtön a bizalmatlanabb és humortalanabb
járókelők egymástól, a kíváncsibbak meg beállnak a nézelődők közé.
Maul Ági: Vidám utcai zavarkeltés
2009. szeptember 9. - Kint is vagyunk, bent is vagyunk
Forrás megtekintése
Mi történik, ha a színház kikerül az utcára? Ha elszabadul, és a
legváratlanabb pillanatokban jön szembe velünk a városban. Múlt héten
csütörtöktől vasárnapig kortárs táncosok sokkolták a járókelőket. Már,
ha azok hagyták magukat. Beszámoló a Tánckommandóról és interjú a
szervezőkkel.
Szoboszlai Annamária: Kortárs Korteskedők
2009. szeptember 9. - Kint is vagyunk, bent is vagyunk
Forrás megtekintése
A „lila” és „meztelen” kortárs tánc a zárt színháztermekből az utcára
vonult, s a befogadó helyekkel karöltve szezon előtti kiárusítást
tartott: kevésbé lilán, sokkal kevésbé meztelenül, és nagyon elszántan
„közönségtoborzott”.
Tóth Ágnes Veronika: Utcatáncok
2009. szeptember 6. - Kint is vagyunk, bent is vagyunk
Forrás megtekintése
Kortárstánc kukkolda a Platán Galériában, becsöngetés előtti
tánc-razzia a Szentlélek téren, elszabadult fantázialények a Deák téri
aluljáróban.
Luke Jennings: „Rendkívüli!”
2009. június 7. - Nincs ott semmi
Forrás megtekintése
A Szabó Réka
által koreografált Nothing There (Nincs ott semmi) került
elsőként színpadra abból a hat darabból, amelyet a távozó igazgató,
John Ashford tűzött a Place műsorára
ebben a hónapban.
Urbán Balázs: Sötétben tapogatózva
2009. január 21. - Katasztrófa Maraton
Forrás megtekintése
A Tünet Együttes tizenegy Beckett-játékból készült előadásának címét látván kaján mosollyal állapítottam meg, hogy az alkotók alighanem indulni szándékoznak a nézőt leginkább elrettentő előadáscímek versenyében.
Barta Edit: Beszélő fejek
2009. január 20. - Katasztrófa Maraton
Forrás megtekintése
„Ha igazán a mélyére nézel egy katasztrófának, a legkisebb ékesszólás is elviselhetetlenné válik" - mondta Beckett 1962-ben a Darmouth College egyik professzorának, Lawrence Harveynak. Beckett rövid színműveinek szereplői mégis a nyelvi minimalizmus legköltőibb fokán egzisztálnak - őket vitte színre a Tünet Együttes legújabb előadásában.
Tóth Ágnes Veronika: Vaksötétben
2009. január 15. - Katasztrófa Maraton
Forrás megtekintése
Csak a ráhangolódás nehéz, aztán máris otthonosan csücsülünk a becketti nyomorúságban. 150 percnyi merengés a megalázottságról, magányról, halálról és kilátástalanságról - a vendégrendezőül hívott Simon Balázs és a Tünet Együttes heroikus vállakozásában.
Tápai Renáta: Te mit tettél le az asztalra? – Szabadkán járt a budapesti Tünet együttes
2008. november 5. - Alibi
Forrás megtekintése
Alibi: táncos-zenés kihallgatás másfél órában. Andi, Anna, Márta, Dani, Laci és Pista egymást hallgatják ki egymásnak szegezett, súlyosan zuhogó kérdésekkel, parancsokkal.
Tóth Ágnes Veronika: Testi-lelki társunk
2008. szeptember 22. - Te szemét!
Forrás megtekintése
Szabó Rékáék össznépi, köztéri szemétterápiájának konklúziója: szemetet gyártunk, hordunk, eszünk-iszunk, a szemetet éltetjük és belőle élünk, miért akarnánk hát megválni tőle?
Sisso: Utcai performansz - Te szemét!
2008. szeptember 11. - Te szemét!
Rockzenére (Barna Balázs-mix) bomlik a melléktermék, szinkrontáncot jár a selejt, élőlények nyújtóznak a tengernyi szemét alól.
Nánay István: Színházcsináló
2008. augusztus
Forrás megtekintése
Nem Thomas Bernhardt drámájának címadó hőséről fogok értekezni, hanem olyan alkotóról, aki műfajok határmezsgyéjén egyensúlyozva igazi és egyedi színházat teremt. Szabó Rékáról.
Jászay Tamás: Táncfunkciók
2008. március 10. - Véletlen
Forrás megtekintése
Kevés kortárs táncegyüttes büszkélkedhet azzal, hogy valamely darabja akár egy évadot is „túlélne”. Azt még kevesebben mondhatják el magukról, hogy előadásukat nyolcadik éve életben tudják tartani, ráadásul a közönség töretlen érdeklődése mellett.
Török Ákos: Amiért mentem - 7. L1 Fesztivál
2008. március 9. - 1:1
Forrás megtekintése
Szabó Réka és Szász Dániel vécépapírtekercsekből szabályos kétosztatú sportpályát keretez a játéktérre, miközben Kelner Krisztián (zajzenész) elektronikus kütyüit hangkeltéshez kalibrálja. Improvizatív játékuk egy kapcsolatportrét mint sportmérkőzést kanyarít a szigorúan határos tértöretbe.
Jászay Tamás: Műfajidegenek
2008. február 22. - Alibi
Forrás megtekintése
Ilyen nincs, és mégis van: felszabadultan jövök ki egy kortárstánc-előadásról – gondoltam 2004-ben, miután Szabó Réka Karc című produkcióját láttam.
Horeczky Krisztina: Alvászavar
2008. február 22. - Nincs ott semmi
Forrás megtekintése
Körvonalazódni látszik egy - nem csupán a vegetáló, honi kortárs táncéletben - kiugróan eredeti, intellektuális, játékos, okos, rafinált opus. Amely azonban hemzseg a félmegoldásoktól.
Sisso: No parakinézis!
2008. február 21. - Nincs ott semmi
Forrás megtekintése
A rendezetlen elme teljesen átlátható rendszer szerint működő mozgásai. Ezúttal is különböző arányokban keveredik a tánc, a szöveg, a dráma és a humor, rezegnek a műfaji határok, de a tánc felé tolódtak a színpadra állítás hangsúlyai.
Vinczellér Katalin: Álomkommandó
2008. február 19. - Nincs ott semmi
Forrás megtekintése
Szabó Réka legfrissebb darabjában az álomtematika egyáltalán nem hoz lila, szürreális, érthetetlen helyzeteket. A jelentést egyértelműen verbalizálni nem lehet, de élvezni és (mégis!) érteni igen.
Halász Tamás: Vetületek
2008. február 19. - Nincs ott semmi
Forrás megtekintése
Kapásból talán már az idejét se tudjuk, mikor láthattunk annyira "táncos" előadást Szabó Rékától, mint amilyen a Tünet Együttes új bemutatója, a Nincs ott semmi.
Kyuubi: Nappali tarlón álmodunk, és karonfogjuk egymást, ha járunk
2008. február 17. - Nincs ott semmi
Forrás megtekintése
Adott hat fiatal, hat különböző bélyeggel a lelkükön. És adott egy fénysáv, amibe mindenki azt lát bele, amit akar: a rémálmait, önmagát és vágyait.
Török Ákos: A semmi valamizik, vagy a valami semmizik?
2008. február 15. - Nincs ott semmi
Forrás megtekintése
A február 15-i előadás után szervezett beszélgetés egyik élő vitapontja az volt, hogy vajon Szabó Réka és a Tünet Együttes pályáján a Nincs ott semmi… abba a „színházibb" vonulatba tartozik-e, amely a Karc című darab környékéről indul, és tart a legutóbb bemutatott Alibiig, vagy sokkal inkább el-, illetve visszatérést jelent a hagyományos értelemben vett modern táncszínház felé. Azt gondolom azonban, nem a színház és/vagy tánc a legérdekesebb kérdés, amely a Nincs ott semmi kapcsán feltehető.
Sisso: Én voltam az orális fixáció
2008. január 13. -
Forrás megtekintése
A kilencvenes évek kortárs lírájának egyik legfontosabb figurája, Belső Robinson, Szőranya, Név és Hoztam valakit magammal címmel jelentek meg verseskötetei. Néhány éve a kortárs színház körül alkot, jelenleg a Tünet Együttes tagja és nevének kitalálója. Meg a budapesti kocsmák közkedvelt hordószónoka is Peer Krisztián.
Mátyás Edina: Tükörbenézés
2007. október 3. - Alibi
Forrás megtekintése
Szabó Réka legutóbbi bemutatója újabb állomást jelent azon az úton, amelyen az alkotó a Véletlen óta jár. Az egykori kortárs táncos (végzettsége szerint matematikus) sajátos egyensúlyt keres a tánc és a színház között. Az Alibi egyik „kalapba" sem illik igazán bele, bár mindegyik jellegzetességeit hordozza.
Horeczky Krisztina: Csodálatos elme
2007. május 18. - Alibi
Forrás megtekintése
"Érezzék jól magukat, mi pedig tovább dolgozunk!" - intézi maliciózus szavait Kövesdi László a kacagó nagyérdeműhöz. A nevető ember fehér holló a hazai táncelőadásokon, ahol tombol a magyar sanyar, a fojtogató belterj és a kulisszahasogató giccs, pátosz.
Sisso: Matek az egész világ
2007. január 24. -
Forrás megtekintése
Matematikusként kezdte, majd színpadra idézte Thomas Mannt, Lázár Ervint és néhány matematikai törvényszerűséget. 1995-től saját darabokat készít. 1999-ben A lila hangyász című szólója nemzetközi fesztiválokra is meghívást kapott. A Javier de Frutos D. C. tagjaként bejárta Európát, itthon és külföldön is jelentős alkotókkal dolgozott együtt.
Kutszegi Csaba: Elverlek, mint a kétfenekű dobot
2006. december 3. - Szeánsz
Forrás megtekintése
Csak azt tudod beszívni, amit előzőleg kifújtam. Ez a törvény az aritmiás szívek klubjának kohéziós ereje.
Fehér Elephánt: Priznic
2006 - Priznic
Forrás megtekintése
Jó, jó, de miért a táncz-rovatban?!? Színház ez biz'isten! a javából. Ketten lógnak függélyes
pólyás-ágyukon, kórházban vannak és társalognak.
Mestyán Ádám: Betegek inkognitóban
2006 - Priznic
Az alcím nemcsak az angolszász stand-up comedy műfaját parodizálja, hanem valóban fedi a történést – a két szereplő egész előadás alatt fekszik. Függőlegesen, falra felszerelt ágyakban fekszenek-állnak. Pizsamájuk és ágyneműjük valószínűsíti, amit a darab első mondataiban amúgy is megtudunk – kórházban vagyunk.
Csáki Judit: Szeánsz
2006. október 19. - Szeánsz
Egyszer fönt, másszor lent: öt táncos és két színész tökéletesen összeforrott létezése...
Csoma Orsi: Egy nem akármilyen szeánsz
2006. október 10. - Szeánsz
Forrás megtekintése
Egy kivételesen fantáziadús és összetett darabról van szó. Olyannyira, hogy a bőség zavarával küszködik, aki le akarja írni az előadást.
Hontalan Iván: Hontalan Iván alámerülései a szegedi Thealter fesztiválban - Priznic
2006. július 26. - Priznic
Forrás megtekintése
Két beteg függőlegesen kezelve. Egy kicsi meg egy nagy. Egy szikár és egy virulens. Egy jobb hangú és egy rosszabb hangú. Egy mozgékony és egy kevésbé izgő.
Kutszegi Csaba: Feküdj le komédia
2006. május - Priznic
Forrás megtekintése
A Priznicben nincs tánc, még mozgás is alig, mert az előadás két szereplője végig fekszik. Igaz, függőlegesen, mert kórházi ágyuk a falon nyugszik, ebből következik az is, hogy amikor a két beteg felül, a valóságban előrehajol. Ezzel el is érkeztünk a darab egyik alapkérdéséhez: mi a valóság? Pontosabban: hol húzódik a határa?
Nánay István: A szembenézés esélye
2006. május - Karc
Forrás megtekintése
„A produkciót tökéletesen kifejezi az alcím: „szabad ötletek színészekre és táncosokra"."
Tóth Ágnes Veronika: Pávárbeveszévéd
2005. november 25. - Buddha szomorú
Forrás megtekintése
Lázár Ervintől csentem a címet, éppúgy, mint Szabó Rékáék, új darabjuk, a Buddha szomorú esetében, mely az író novellái alapján született.
Halász Tamás: Tuvudsz ivígy?
2005. november 23. - Buddha szomorú
Forrás megtekintése
Az ember már csak attól komoly elismerést érez, amint követi, milyen nyitott szellemmel, milyen kalandvágyón, egyszersmind tudatosan feszül neki a koreográfus-rendező-táncos Szabó Réka a választott műfaját övező falaknak.
Tóth Ágnes Veronika: Nejlonpasik, guminők
2005. szeptember 6. - Nylon revü
Forrás megtekintése
A Millenáris park action nyári sorozatát egy pehelysúlyú, de roppant szórakoztató darab zárta, Szabó Réka Nylon-revü című rendhagyó divatbemutatója.
Halász Tamás: Érdes élet
2005. február 3. - Karc
Forrás megtekintése
A csiklandóan szellemes és elbűvölően okos Véletlen után Szabó Réka a kevésbé eltalált Lomtalanításban próbálta ki igazán azt a kevercset, amely legfrissebb előadásában áll össze megbonthatatlan, ellenállhatatlan egésszé.
Kutszegi Csaba: Karckristály
2004. december 18. - Karc
„…Szabó Réka színháza abszurd színház a javából."
Trifonov Dóra: Bevásárlószatyor-filozófia
2004 - Karc
Forrás megtekintése
Ahogy belépünk a színházterembe, öt ember fogad szívélyesen, kezet nyújtanak, bemutatkoznak és jó szórakozást kívánnak. Ezzel a meglepő, a színház konvencionális rendszerében szokatlan gesztussal indul Szabó Réka Karc című előadása.
Halász Tamás: A választás útjai
2004. március - Lomtalanítás
Forrás megtekintése
Aktuális kísérletének tárgya egyrészt beszéd és tánc együttes szerepeltetéséről, a mozdulat és a szavak elegyítéséről szól.
Kutszegi Csaba: Szingli balett
2004. február 21. - Lomtalanítás
A MU Színházban nemrég megszületett a magyar kortárs táncszínház első szinglibalettje.
Kritikai szemelvény: Véletlen
2002. december - Véletlen
"Az egyik legpozitívabb ebből a szempontból (is) Szabó Réka előadása. Ő biztosra mehetett: a MU közönsége ismeri, s azokat is, akikkel dolgozik, holott teamje ezúttal igen meglepő összetételű."
Koren Zsolt: A pénzérme emlékezete
2002. november 11. - Véletlen
Akárhogy is, az elmúlt hét színházi eseménytelenségében üdítő-üdülő színfoltnál jóval többnek bizonyult Szabó Réka Véletlen című koreográfiájának bemutatója.
Halász Tamás: Matematika és tánc véletlen találkozása a színpadon
2002. október - Véletlen
."..A Véletlen egy ragyogó egyetemi előadás és egy ragyogó táncjáték intarziája... "
Fehér Elephant: Szabó Réka és a Tünet Együttes
2007 - Alibi
Forrás megtekintése
Sürgő-forgó fejetlenség, eszement kavarás, abszurd grammatikai ficamok: mintha Örkény Egypercesei elevenednének meg.
Török Ákos: K.O. félnehézsúlyban
2007 - Alibi
Forrás megtekintése
Fergeteges, az angol abszurd revüt (ha van ilyen egyáltalán) megidéző és azonmód felül is író elmebeteg fináléval fejeli meg a Tünet Együttes 2007. évi első premierjét.
Odorik Zoltán: Vágyak, illúziók, tünetek
2006
Forrás megtekintése
Szabó Réka társulatát ma már Tünet Együttesként kell keresnünk a műsorújságokban. A csapat vezetőjével új nevükről, újra látható előadásaikról Odorik Zoltán beszélget.
Sráhl Kati: Nem véletlen tünetek
Forrás megtekintése
Egy Tünet Együttes előadás félelmetes arány- és pszichológiai érzékkel képes bemutatni a realitást a maga nyers valójában, és egyben álomszerűen visszatérő ciklikusságában.